Mielőtt a Stasi letartóztatásra, kihallgatásokra és aktákra szűkítette az életemet, történetemnek volt egy másik része is: szabótanuló voltam, saját ruhákat terveztem, és a divat világában képzeltem el a jövőmet.
Férfidivat – egy erfurti fiatalembertől
Ipari szabói képzésem alatt különösen érdekelt a férfidivat. Úgy éreztem, az NDK-ban elhanyagolják; sok ruhámat magam készítettem, és divattervező szerettem volna lenni. Merész, mégis hordható darabokat akartam tervezni.
1988. május 13-án a Junge Welt napilap „Divat férfiaknak, egy férfitól” címmel bemutatott engem és az általam tervezett öltözéket. Magam készítettem a fekete bélésű, aranygombos, csipke díszzsebkendővel kiegészített skarlátvörös zakót és a csíkos nadrágot is.
A díjazottak között
Tervemmel részt vettem a Junge Welt olvasói divatbemutatóján. A saját ruháikat készítő 13 fiatal férfi között az én tervem is díjat kapott. Az 1988. november 4-i számban a szerkesztőség „a legjobban hordható modellnek” nevezte az öltönyömet.
A nadrág egy alapszabásmintából készült, amelyet hajtókával egészítettem ki. A zakót magam terveztem: egyszegélyes bevágott zsebekkel, bőre szabott ujjakkal, válltöméssel, cipzárral és elütő színű béléssel. A hagyományos szabómesterség módszereit követve az öltöny nagy részét kézzel varrtam.
Szabásminta, hogy mások is elkészíthessék
1989. január 13-án díjnyertes tervem ismét megjelent a Junge Welt divatmellékletében, ezúttal rajzokkal és szabásmintával. A zsűri méltatta a fiatal férfiaknak szánt, csíkos anyagból készült öltöny ötletét. Ez a megjelenés különleges megerősítés volt számomra: saját ötletemből olyan modell lett, amelyet mások is elkészíthettek.
Miért akartam Párizsba menni?
Ez a siker megerősítette bennem a vágyat, hogy az NDK szűk határain túl gondolkodjam a divatról. Párizs számomra a divat városa volt: olyan hely, ahol a kreativitás, a mesterségbeli tudás és a szabad élet találkozni látszott.
Ezért Kelet-Berlinben jelentkeztem egy párizsi útra a Jugendtouristnál, az NDK ifjúsági szervezete, az FDJ utazási irodájánál. Jelentkezésemet indoklás nélkül elutasították. Számomra ez több volt egy elutasított utazási kérelemnél. Újra megmutatta, hogy még egy személyes és szakmai álom megvalósulása is az állam engedélyétől függ.
A vágyam, hogy Párizsba jussak és a divatban találjam meg a jövőmet, ezért szorosan összefonódott szabadságvágyammal. Néhány héttel díjnyertes tervem utolsó megjelenése után, 1989. február 14-én letartóztattak: két nappal azelőtt, hogy végre akartam hajtani szökési tervemet.