Személyes tanúságtétel az NDK-ból
Valentin-nap
a Stasi börtönében
1989. február 14-én, 18 évesen letartóztattak. Szabadon akartam élni. Ehelyett olyan fogság kezdődött, amelynek emléke máig elkísér.
A történetem1989. február 14. — október 20.
01 / A történetem
Akkor 18 éves voltam: jogilag nagykorú, de még nem egészen felnőtt. Szabónak tanultam, és már divatdíjat is nyertem. Mondhatni híres voltam, legalábbis az akkori mérce szerint. Párizsba, a divat városába vágytam, és szabad életről álmodtam.
A kép és a hang leírása
A valamivel kevesebb mint hat másodperces fekete-fehér videón szemüvegben ülök a Pfaff varrógépemnél. A kezem a tű alatti anyagon van; mögöttem ruhák lógnak. Az animáció egyetlen korabeli fényképből készült. Nem korabeli filmfelvétel. Varrógép hangja hallható.
Fiatal meleg férfiként, aki már 14 évesen előbújt az iskolában, korlátozva és megfigyelve éreztem magam az NDK-ban. Rendszeresen találkoztam alsó-szászországi barátaimmal Kelet-Berlinben, és azt terveztem, hogy a Német Demokratikus Köztársaságból a Német Szövetségi Köztársaságba távozom. A Stasi már figyelt rám.
Mielőtt 1989. február 16-án megvalósíthattam volna a tervemet, február 14-én, Valentin-napon letartóztattak. Ettől kezdve kihallgatások, akták és zárt ajtók határozták meg mindennapjaimat. Ezen a weboldalon elmesélem és dokumentálom a történetemet.
„Ott a szabadságba vetett reményeim kemény valósággal ütköztek: olyannal, amely örökre megváltoztatta az életemet.”
Mario V.W.B.R. Obst
Időrend · 1989
Letartóztatás
és szabadság között
A letartóztatás
Valentin-napon büntetőeljárás indult ellenem. A Stasi az erfurti Andreasstraße vizsgálati fogdájába vitt.
Megfigyelés és nyilvántartás
Kapcsolataim, szexuális irányultságom és önálló élet iránti vágyam állami ellenőrzés és aprólékos nyilvántartás tárgyává vált.
„A nép nevében”
Az Erfurt-Mitte kerületi bíróság egy év és két hónap szabadságvesztésre ítélt „jogellenes határátlépés előkészítése” és „nyilvános becsmérlés” miatt.
Kivándorlás közvetlenül a börtönből
Az 1989. június 16-án kelt vizsgálat és a hozzá tartozó iratok rögzítik, hogy hozzájárultak az NSZK-ba történő kivándorlásomhoz közvetlenül a börtönből. Távozásom után „utazási tilalmat” kellett elrendelni velem szemben.
Amíg el nem jött 1989. október 20.
Hetek után, amelyeket levelek, látogatások és a külvilággal való kapcsolat nélkül töltöttem, kivittek a cellámból. Csak a vonatúton értettem meg, hogy az NSZK felé tartok.

A helyszín
Andreasstraße,
Erfurt
E falak mögött kiszolgáltatottja voltam egy rendszernek, amely ellenőrizte, megfélemlítette és aktákká alakította az embereket.
Több mint harminc év után visszatértem Erfurtba, elsősorban a szüleim miatt. Így velük tölthettem még a közösen hátralévő időnk egy részét.
Az Andreasstraße egyik látogatásakor felvettem a kapcsolatot a Stiftung Ettersberg által működtetett Andreasstraße Emlékhely és Oktatási Központtal. Ebből új feladat született: ma kortanúként osztom meg élményeimet németországi és más országokból érkező fiatalokkal, és válaszolok a diákok kérdéseire.
Az egykori börtön ma már nemcsak saját történetem helyszíne. Olyan térré is vált, ahol továbbadhatom emlékeimet, és új nemzedékkel beszélgethetek szabadságról, diktatúráról és felelősségről.
A BR „Gefangen in der DDR” című podcastjához itt beszélgettem Thomas Noltéval és lányával, Marie A. Müllerrel a fogságban szerzett, számos tekintetben szinte azonos tapasztalatainkról. Bővebben a beszélgetésről és a podcastról → A podcast kizárólag német nyelven hallgatható.
Stasi-dokumentumok
Egy ember,
papírra rögzítve
Évtizedekkel később betekinthettem a Stasi-irataimba. Ami egykor titokban készült, ma segít megérteni az eseményeket és újra összeállítani a történetemet.
1989. február 15. / Szigorúan titkos
Az ügyem a Stasi napi jelentésében
Alig egy nappal a letartóztatásom után szabadság felé tervezett utam már megjelent az Állambiztonsági Minisztérium (MfS) központi jelentéseiben. Életemet néhány hivatali sorra szűkítették.
A jelentés és háttere →1989. október 20. / Szabadulás
Amíg el nem jött 1989. október 20.
Miközben Karl-Marx-Stadtban elzárva ültem, a hatóságok már régen előkészítették az NSZK-ba történő szabadulásomat. A büntetés-végrehajtási irat rögzíti a dátumot és az úti célt, de azt nem, amit azon a reggelen átéltem.
Az irat és az emlékeim →1989. június / Döntés az életemről
A börtönből Nyugatra – kérelem nélkül
„Elutasítási okok vizsgálata – fogvatartottak” címmel az NDK államapparátusa az NSZK-ba való végleges távozásomat vizsgálta. Sosem kértem kivándorlást. Álláspontom egyértelmű volt: a szabadságot nem kérelmezi az ember.
Az iratok és a helyesbítéseim →Miért mesélem el
ezt a történetet?
Nem könnyű megnyitni az aktáimat és visszatérni ezekhez a sötét fejezetekhez. De fontos megosztanom a történetemet.
Ezek az iratok egyszerre személyes bizonyítékok és jelenkortörténeti dokumentumok. Megmutatják, mit jelentett a szabadság hiánya egy ember számára. Az emlékezés nemcsak megőrzi a múltat: segít megérteni a szabadság mai értékét is.
Üdvözlettel:
Mario V.W.B.R. Obst
Maradjunk kapcsolatban a beszélgetés után is
Az Instagramon emlékeket, történelmi dokumentumokat és a weboldalam bejegyzéseit osztom meg. Ott a történetemmel kapcsolatos kérdéseiteket is feltehetitek.
Kövess az Instagramon: @stasihaft (Új lapon nyílik meg)A teljes történet
Emlékek, időrend
és eredeti iratok.
Olvassa el részletesen és időrendben a történetemet: NDK-beli gyermekkoromtól a letartóztatáson és elítélésen át a fennmaradt Stasi-iratokig.
A teljes időrend








