1976. szeptember 6.
1976. szeptember 6. – ezt a napot soha nem felejtem el. Nemcsak azért, mert azon a hétfőn hivatalosan is iskolás lettem, hanem egy bizonyos ruhadarab miatt is: a lakkcipőm miatt.

Kifejezetten erre a fontos napra kaptam. Fényes fekete, merev és – mint hamar kiderült – rendkívül kényelmetlen volt. Már az első óra után fájt a lábam, de bátran kellett viselnem. Hiszen ez volt az én nagy napom! Igazi gyötrelem volt estig hordani. Így nemcsak az osztályterem és az ünnepi beszédek maradtak meg az emlékezetemben, hanem mindenekelőtt a lábujjaimba hasító fájdalom.
Ott volt még az óriási édességes tölcsér is: legalább akkora, mint én. Színültig tele cukorkával, csokoládéval és mindenféle nyalánksággal. Nehéz volt, mint egy tégla, de persze egy pillanatra sem tettem le. Ez volt a büszkeségem.
Öltönyt viseltem. A szorító cipő és a nehéz édességes tölcsér ellenére különleges nap volt: új fejezet kezdete, frissen hegyezett ceruzákkal és kérdésekkel, kíváncsisággal teli világgal.
Történelmi háttér: iskolakezdés és úttörőavatás
Az iskolakezdés és az úttörőszervezetbe való felvétel külön esemény volt. A DDR Museum december 13-át, a szervezet alapításának évfordulóját nevezi meg az elsősök felvételének szokásos időpontjaként. A kék nyakkendő az úttörőöltözet része volt.
Ez az általános leírás nem bizonyítja, hogyan zajlott az én iskolakezdési ünnepségem. Arra nem emlékszem biztosan, hogy aznap volt-e rajtam nyakkendő. Az öltönyről, az édességes tölcsérről és a szorító lakkcipőről őrzött emlékeimet ez nem érinti.
Forrás: DDR Museum, az úttörőigazolványról szóló rész (németül)