1976. szeptember 6.
1976. szeptember 6. – ezt a napot soha nem felejtem el. Nemcsak azért, mert azon a hétfőn hivatalosan is iskolás lettem, hanem egy bizonyos ruhadarab miatt is: a lakkcipőm miatt.
Kifejezetten erre a fontos napra kaptam. Fényes fekete, merev és – mint hamar kiderült – rendkívül kényelmetlen volt. Már az első óra után fájt a lábam, de bátran kellett viselnem. Hiszen ez volt az én nagy napom! Igazi gyötrelem volt estig hordani. Így nemcsak az osztályterem és az ünnepi beszédek maradtak meg az emlékezetemben, hanem mindenekelőtt a lábujjaimba hasító fájdalom.
Ott volt még az óriási édességes tölcsér is: legalább akkora, mint én. Színültig tele cukorkával, csokoládéval és mindenféle nyalánksággal. Nehéz volt, mint egy tégla, de persze egy pillanatra sem tettem le. Ez volt a büszkeségem.
A szűk cipő és a cipekedés ellenére különleges nap volt. Egy új fejezet kezdete: kék úttörőnyakkendővel, frissen hegyezett ceruzákkal, kérdésekkel és kíváncsisággal teli világgal.
Iskolakezdés az NDK-ban – visszatekintés Erfurtra, 1976-ra
Az iskolakezdés minden NDK-beli gyermek számára jelentős lépés volt. Új életszakaszt és családi ünnepet is jelentett. Aki 1976-ban Erfurtban kezdte az iskolát, talán még emlékszik a színes édességes tölcsérekre, a Szabad Német Ifjúság fanfárjaira és az első nap ünnepélyes szertartására.
Államilag szervezett ünnepség
Az NDK-ban a tanév mindig szeptember 1-jén vagy az azt követő hétfőn kezdődött. Az első osztályosok ünnepségét általában a tanítás tényleges kezdete előtti napon, augusztus végén vagy szeptember elején tartották.
Erfurtban, más városokhoz hasonlóan, az ünnepség helyszíne rendszerint az iskola díszterme vagy egy művelődési ház volt. Az új tanulókat ünnepi zenével fogadták, amelyet gyakran az első négy évfolyam diákjai, olykor a Szabad Német Ifjúság (FDJ) tagjai adtak elő.
A gyerekek ünneplőben érkeztek: ingben és szoknyában vagy kis öltönyben. Középpontban a gazdagon megtöltött édességes tölcsér, a Zuckertüte állt, az NDK-beli iskolakezdés elmaradhatatlan kelléke. Egyszerre jelképezte és jutalmazta az óvodából az iskolába lépést.
Köszöntés szocialista szellemben
A hivatalos köszöntőt gyakran az igazgató vagy egy pártképviselő mondta. Nyelvezetét egyértelműen áthatotta az ideológia: az iskolakezdést nemcsak személyes, hanem társadalmilag is fontos lépésként ünnepelték. A kis úttörőknek nemcsak írni és olvasni kellett megtanulniuk, hanem „szocialista személyiséggé” is kellett válniuk.
Különleges rítus volt a kék nyakkendő felkötése. Sok gyermeket ezen a napon jelképesen felvettek az Ernst Thälmann Úttörőszervezetbe. Érzelmekkel teli lépés volt, amely szorosan összekapcsolódott NDK-állampolgári azonosságukkal.
Az első tanóra
A hivatalos ünnepség után mindenki a frissen kitakarított osztálytermekbe ment. Az osztályfőnök gyakran már várta őket: többnyire tapasztalt pedagógus, aki negyedik, esetleg nyolcadik osztályig kísérte a közösséget. Az első órán főleg az ismerkedésé volt a szerep: felírták a neveket, bemutatták az osztály kabalafiguráját, és néha elénekelték az első közös dalt.
A szülők is ott voltak, legalább ezen az egy fontos napon. Ezután megkezdődtek a gyerekek mindennapjai a szocialista iskolarendszerben.